Egyed Péter 1954-ben született Kolozsvárott, ismert értelmiségi családból; apja Egyed Ákos történész, húga Egyed Emese irodalmár. A középiskolát szülővárosában végezte, majd a kolozsvári egyetemen folytatott filozófiai és szociológiai tanulmányokat. Már az egyetemi években, 1973-tól kezdve rendszeresen publikált, először a hallgatók azóta legendás hírűvé vált folyóiratának, az Echinoxnak a magyar oldalain, majd a Korunkban; szépirodalmat, irodalomkritikát és elméleti tanulmányokat egyaránt. 1977-ben, még diploma előtt jelentkezett bemutatkozó szépirodalmi kötetével (A parton lovashajnal), a harmadik Forrás-nemzedék ígéretes tagjaként. Végzés után őt is érintette az akkori román tanügy kötelező kihelyezési gyakorlata, amely sok életutat tört derékba, és különösen a magyar kisebbség értelmisége számára volt kártékony. Így került tanárként a temesvári közlekedési líceumba, ahonnan 1980-ban sikerült visszatérnie Kolozsvárra (második kötete még Temesvárott látott napvilágot). A nyolcvanas években a Kriterion kolozsvári fiókjának szerkesztőjeként dolgozott. Ő jegyezte többek között Bretter György Itt és mást című poszthumusz gyűjteményes kötetének előszavát (A demokratikus mondat szerelmese, 1979), még mielőtt formálisan a kiadó munkatársa lett volna. (Később többször is visszatért Bretter életművének filológiai rekonstrukciójához és filozófiai értelmezéséhez, legutóbb a 2007-ben megjelent Bretter György filozófiája című, általa szerkesztett összeállításban.) A kiadó munkatársaként neki köszönhető néhány filozófiai alapmű hozzáférhetővé tétele a romániai magyar közönség számára (például John Stuart Mill: A szabadságról című esszéje, 1983). Utolsó jelentősebb szerkesztői munkája a hatalom által korábban visszatartott, a kiadónál elfekvő kéziratok közül Szilágyi István Agancsbozót című terjedelmes regényének szöveggondozása volt 1990-ben. (Ezek a művek gyors egymásutánban, Tiltott könyvek szabadon feliratú szalaggal jelentek meg.) A kiadói évek alatt is rendszeresen jelennek meg saját írásai, kötetei.
Az egyetemi tanítás és a rendszeres szakfilozófiai tevékenység lehetősége a romániai rendszerváltással nyílt meg a számára. A román kommunizmus bukásakor az országban a magyar nyelvű felsőoktatás kritikus helyzetben volt; nemzedékek estek ki vagy az emigráció miatt, vagy egyszerűen azért, mert az arra alkalmas emberek el sem kezdhették egyetemi pályafutásukat. Egyed Péternek alapvető szerepe volt abban, hogy a rendszerváltás utáni első egyetemi nemzedékekből, tanítványaiból kinevelődjék az a réteg, amely tovább tudja vinni a teoretikus gondolkodást az új, szabadabb körülmények között is. Egyed Péter jelentős szerepet játszott a folyóirat-kultúra megújításában is; hozzájárult a Korunk rendszerváltás utáni továbbéléséhez és fejlődéséhez, hathatósan támogatta a fiatalabb nemzedék filozófiai lapjának, a Kelléknek az alapítását, majd létrehozta a kolozsvári doktoriskola saját folyóiratát Többlet címmel. Kezdeményezője volt az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság alapításának, amely kezdettől fogva együttműködött a Magyar Filozófiai Társasággal, amelynek több cikluson keresztül elnökségi tagja volt.
Sokat tett a romániai és magyarországi magyar filozófia kapcsolatainak újjászervezéséért, ennek keretében működött együtt többek között a nyíregyházi Filozófia Tanszékkel, mindjárt a kilencvenes évek elejétől, amelyet megerősített a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör (a Gaál Gábor Kör utóda) és a nyíregyházi Bretter György Szakkollégium kapcsolata is. Filozófiai szakpublikációinak középpontjában a szabadság fogalma állott. Politikafilozófiai érdeklődését filozófiatörténeti kutatásokkal támasztotta alá, amelyeknek szerves részét képezték a magyar filozófia történetét tárgyaló vizsgálódások, különösen a magyar, és ezen belül az erdélyi kantianizmus terén.
Betegsége okozta fájdalmait konoksággal határos emberi tartással viselte, az utolsó időkben is inkább a jövőről, alkotói terveiről beszélt.
Nyugodjék békében!