Felsőfokú tanulmányokra felkészítő kurzus - történelem

A felvételi hajrájában Élménynapot szervez a Nyíregyházi Egyetem január 30-án, csütörtökön 13 órától. A rendezvény a jelentkezések véglegesítése előtt kitűnő lehetőséget ad a személyes információcserére, arra, hogy a felvételizők, a szülők és a pedagógusok a helyszínen tájékozódhassanak az intézményről, az itt elérhető képzésekről.   

A program a B épület Nagyelőadójában indul, ahol Dr. Hárskuti János, az intézmény elnöke köszönti a résztvevőket. Ezt követően a Nyíregyházi Egyetemen meghirdetett szakokról, a jelentkezés legfontosabb részleteiről és az egyetemi élettel kapcsolatos tudnivalókról hallhatnak előadásokat az érdeklődők. Az általános információk után intézetlátogatások kezdődnek. Bemutatók, játékok, kísérletek várják az intézetekben szervezett programok résztvevőit.  

Az Élménynapra a Hallgatói Önkormányzati Testület kulturális programokkal is készül.

A tervezett program az alábbi linken elérhető:

https://nye.hu/node/4981 

2024. december 3-án a Történettudományi és Filozófia Intézet TDK ülést tartott, melyen öt hallgató mutatta be kutatási eredményeit.

Balasa Bence: Rovással foglalkozók körében végzett kutatás

Konzulens tanár: Dr. Buhály Attila, főiskolai docens

Tóth Miklós: Luxemburgi Zsigmond birtokadományai és a mezővárosok

Konzulens tanár: Dr. habil. Gulyás László Szabolcs, főiskolai docens

Kozma Kinga: A történelmi Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék szerepvállalása az I.

világháború idején

Konzulens tanár: Dr. habil. Zsoldos Ildikó, főiskolai tanár

Márton Kornél Péter: Különleges műveleti erők a rodéziai bozótháborúban (1964-1979)

Konzulens tanár: Dr. Szabó-Zsoldos Gábor, adjunktus

Bolden Immanuel: Az amerikai imperializmus a 20. században

Konzulens tanár: Dr. Szabó-Zsoldos Gábor, adjunktus

A három oktatóból álló zsűri, Dr. Szoboszlay György, Dr. habil. Zsoldos Ildikó intézetigazgató és Dr. Buhály Attila szakfelelős az alábbi helyezésekről hozott döntést:

1. Tóth Miklós

2. Kozma Kinga és Márton Kornél Péter

A TDK ülés sikeres és színvonalas volt, emellett építő jellegű, hiszen az oktatók értékelték a hallgatók munkáját  és hasznos szakmai tanácsokkal látták el őket.

Intézetünk 2024. november 26-i „Tanácsok a múltról a jelennek” című tudományos ülésén egy perces néma felállással emlékeztünk meg a Történettudományi Tanszék egykori vezetőjéről, a Magyar Történelmi Társulat Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei tagozatának tiszteletbeli elnökéről. Czövek professzor úr szakmai életútját dr. Szoboszlay György, a Történettudományi és Filozófia Intézet docense, a Magyar Történelmi Társulat lokális tagozatának elnökhelyettese ismertette. Ezt követően az alábbiakban megtekinthető diaösszeállítással idéztünk fel néhány olyan tudományos rendezvényt, amelyeken jól éreztük magunkat Czövek professzor úr társaságában.

In memoriam Prof. dr. Czövek István (1946-2024)

Czövek István 1946-ban született Mezőtúron. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Dózsa György Gimnáziumban folytatta, ahol a legnagyobb szellemi hatást latintanára, Patkós János gyakorolta rá. Az ő ösztönzésére felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem orosz-történelem szakára, ahol 1971-ben diplomázott. Már az egyetemi évek alatt végzett tudományos kutatómunkát. Tanítómestere Niederhauser Emil volt. A Kossuth Lajos Tudományegyetem emblematikus ruszistájának vezetésével szerezte tudományos fokozatait, a köztük lévő szakmai kapcsolat a tanítómester haláláig folyamatos volt.

Czövek István az egyetemi diploma megszerzését követően a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban helyezkedett el, miközben továbbra is szorosan kapcsolódott alma materéhez. 1977-ben itt nyilvánították bölcsészdoktorrá a Magyarország szláv nemzetiségei a korabeli orosz sajtóban 1867-1904 címet viselő disszertációjának megvédését követően. 1982 és 1984 között a 19. század kultúrtörténetét oktatta a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.

Kutatómunkáját így írt értékelte Niederhauser professzor: „Czövek István az 1860-70-es évek orosz közvéleményének kutatásával kezdte el munkásságát. Szabadidejét áldozta arra, hogy többször is Moszkvába utazzon, s az Állami Levéltárban a III. Ügyosztály és az újkori orosz sajtó anyagait kutassa. Ily módon egy különösen érdekes forrásbázisra alapozhatta munkáját, amelyből sok dokumentumba elsőként ő pillanthatott be. Fő érdeklődési területe többek között Ausztria-Magyarország nemzetiségei, s kiemelten a szlávok. Feltárta, hogy a birodalom szláv nemzetiségeiről milyen kép alakult ki az orosz közvéleményben a pánszlávizmus erősödésének időszakában. Munkájának fő erénye, hogy korabeli forrásokkal bizonyította a közvélemény megosztottságát azzal a korábbi általános vélekedéssel szemben, amely az abszolutista rendszer miatt egységesnek tartotta azt. Kutatásait tanulmányokban, monográfiákban összegezte, amelyekből kiadványok születtek az orosz uralkodókról, az állami élet nagy egyéniségeiről és a liberális gondolkodókról. [  ] Czövek István a kutatók azon típusából való, akik életüket alárendelik munkájuknak. Tanulmányai nemcsak orosz nyelven – amely egyben másik szakja – hanem franciául és németül is megjelentek. Szuverén kutató, akit nem befolyásolnak a témájára vonatkozó divatos nézetek, érdeklődése széleskörű. Kutatómunkájának maga szab irányt, ami segíti a problémalátásban és megoldásban.”

Czövek István moszkvai tanulmányútjai nem valósulhattak volna meg, ha akkori iskolaigazgatója, a sárospataki Rákóczi Gimnáziumot irányító Kádas Sándor nem engedélyezi a kiutazásokat. Ezért a kollegiális nagylelkűségért Czövek professzor egész életében hálás volt. Mai digitalizált világunkban nehéz belegondolni, hogy az 1980-as évek második felében a moszkvai Állami Levéltárban sem fénymásolásra, sem fotózásra nem volt lehetőség. Czövek István heteken, hónapokon át jegyzetfüzeteibe körmölte azokat az elsősorban orosz, kisebb részben francia nyelvű forrásszövegeket, amelyekhez hozzájuthatott Moszkvában. Ehhez rendkívüli szorgalom, kitartás, nagy szakmai elhivatottság kellett. Az 1990-es évek elejének orosz levéltári nyitását a magyar kutatók financiális okokból nem igazán tudták kihasználni. Azóta jelentős szigorításokat vezettek be, számos iratanyagot zároltak. A kutatási lehetőségek – a nyugat-európai levéltárakkal ellentétben – korlátozottabbá váltak. A Czövek István által feltárt források értéke és jelentősége így még inkább felértékelődik.

Az 1870-es évek európai külpolitikája és az orosz közvélemény kapcsolatának vizsgálatához a bonni és a majna-frankfurti archívumban is folytatott anyaggyűjtést. Tanulmányútjainak többségére DAAD-ösztöndíj elnyerése következtében került sor. 1987-ben a történelemtudomány kandidátusává nyilvánították (disszertációjának címe: Az 1870-es évek európai külpolitikája és az orosz közvélemény). Ekkor már két éve a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékén oktatott, ahová 1985-ben nyert adjunktusi kinevezést. 1989-ben Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott. A Történettudományi Tanszéken 1988-tól 1990-ig főiskolai docensként, 1990-től 1998-ig főiskolai tanárként, 1998-tól 2012-ig egyetemi tanárként dolgozott. Mindeközben 1993-tól a Miskolci Egyetem Történelem Intézetének másodállású oktatójaként is tevékenykedett. Professzori kinevezése karrierútjának jelentős mérföldköve volt. Ráadásul ő kétszeres egyetemi tanár volt, hiszen 1998-ban a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékére kapta meg kinevezését, amit egy újabb megmérettetés követett, minek következtében a köztársasági elnök 1999-ben a Miskolci Egyetemre történő egyetemi tanári kinevezést is átnyújtotta részére.

1997-ben habilitált a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. 1993-tól 2011-ig tanszékvezetőként irányította a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékét. A főiskolai közéletben nagyfokú aktivitást tanúsított. 1997 és 2001 között tagja volt az intézmény vezető testületének, a Főiskolai Tanácsnak, 2000 és 2011 között a Nyíregyházi Főiskola Tudományos Tanácsának. 2000-től 2008-ig töltötte be a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar Tudományos Bizottságának elnöki pozícióját, 2001 és 2011 között elnöke volt a Nyíregyházi Főiskola Professzori Tanácsának. Mindig fontosnak tartotta a tudományos teljesítmény elismerését és elismertetését. Erős akaratú, küzdő típus volt, aki az általa preferált értékek mentén cselekedett. Munkabírása tiszteletet érdemel.

Országosan és nemzetközileg is elismert szakemberként rendszeresen vett részt doktori és habilitációs eljárásokban opponensként vagy bizottsági tagként. 2007 és 2010 között a Magyar Akkreditációs Bizottság tagjaként is tevékenykedett. Az MTA Orosz-magyar történész vegyesbizottság 19. századi szekciójának tagjaként nemzetközi konferenciák rendszeres előadója volt. A New York Academy of Sciences és a Magyar Professzorok Világtanácsának is tagja volt. Tudományszervezői munkáját dicséri az általa szervezett nagyszámú konferencia, számos akadémikus előadóval.

Oktatóként az újkori egyetemes történelem tárgyköréből tartott előadásokat és vezetett szemináriumokat (Egyetemes történelem 1789-1918, Oroszország és Európa a 18-19. században, Oroszország és Európa 1840-1881, Poroszország felemelkedése a 18-19. században, Német államok 1815-1871), továbbá EU kurzuson belül több éven át oktatta az Európai Unió integrációjának története című tárgyat. Számos tanítványát bevonta a tudományos diákköri munkába.

A szakmaiság jegyében végzett tanszéképítő tevékenységének eredményeként vált a Történettudományi Tanszék komoly tudományos teljesítményt felmutató oktatói kollektívává, hiszen a színvonalas oktatói munka mellett prioritásként kezelte a tudományos fokozattal rendelkezők számának növelését. Ezt nagymértékben segítette az európai történészvilággal kialakított vendégprofesszori kapcsolatrendszere.

A hazai és külföldi történészekkel való kooperáción túl a Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének tudományos műhellyé alakítása volt a célja az általa szerkesztett tanszéki acta megindításával, mely nemcsak a tanszék oktatóinak kínált publikálási lehetőséget, hanem a kiterjedt kapcsolatrendszerbe tartozó intézmények munkatársainak is. 2001-től 2011-ig a sorozat nyolc kötete került ki a nyomdából (Tanulmányok az egyetemes és magyar történelem köréből I-VIII.). Tanszékvezetése alatt indította el értékteremtő céllal a Történettudományi Tanszék a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárral és a Jósa András Múzeummal együtt az azóta hagyománnyá vált, évente kiírásra kerülő Helytörténeti pályázatot.

Tanszékvezetői munkájának eredményeként a Nyíregyházi Főiskola történelem szakát 1996-ban kiváló eredménnyel akkreditálták, az új képzési rendszerre való átállás során, 2008-ban megkapták a történelemtanári MA képzés jogát. A mesterképzési jogosítvány pedig az osztatlan tanárképzés bevezetésekor biztosította a további működést.

Czövek professzor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei történelemtanárok összefogását, valamint a történettudomány legújabb eredményeinek népszerűsítését célzó konferenciák szervezését is felvállalta a Magyar Történelmi Társulat lokális tagozatának elnökeként. Ezt a közel két évtizedes munkálkodást ismerte el 2016-ban a helyi tagság, amikor tiszteletbeli elnökké választotta. Azóta ebbéli minőségében segítette a jelenlegi vezetőség munkáját. Életműdíjként kapta meg 2019-ben az Eötvös József-díjat oktatói, kutatói, tudományszervezői tevékenységének elismeréseként. Hobbija 1975 óta a szőlészkedés volt, a szellemi munkából Tokaj-Hegyalján, az egykor báró Waldbott Frigyes tulajdonát képező Kincsem-kastély szomszédságában elterülő szőlőbirtokán kapcsolódott ki.

A betegség váratlanul, tragikus hirtelenséggel vetett véget tiszteletre méltó, értékes életútjának.

Végső búcsúztatására akaratának megfelelően szűk családi körben fog sor kerülni.

      Nyugodj békében Professzor Úr!

A Történettudományi és Filozófia Intézet a Jósa András Múzeummal és a Magyar Történelmi Társulat Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei tagozatával együttműködve rendezte meg az „Így ünnepeltünk 100 éve” című kamarakiállítást a Nyíregyházi Egyetem D épületének kerengőjében, mellyel Nyíregyháza örökváltságának bicentenáriumára emlékeztünk. A megjelenteket dr. habil. Zsoldos Ildikó intézetigazgató asszony köszöntötte, aki elmondta, hogy az örökváltságot 1803-ban a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyiakkal megkötő nyíregyháziak magatartása a későbbi generációk számára is iránymutatással szolgált és szolgál mind a mai napig, hiszen az egy sikertörténet volt, ami megalapozta Nyíregyháza későbbi fejlődését. A kiállítást dr. Vinnai Győző, Nyíregyháza országgyűlési képviselője, a Történettudományi és Filozófia Intézet oktatója nyitotta meg, majd dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója tartott szakmai tárlatvezetést.

A Nyíregyházi Egyetem tudomány ünnepi programsorozata 2024. november 12-én vette kezdetét. A központi rendezvényen került sor a NYE Tudományos Tanácsa által odaítélt kitüntetések átadására is. Dr. habil. Gulyás László Szabolcs kollégánk „Tudományért – Művészetért” kitüntetésben részesült. A díj átvételét követően „A jobbágyköltözés jogi keretei és gyakorlata a középkori Magyar Királyságban” címmel tartott előadást.

A Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófia Intézet oktatói, dr. Buhály Attila és Körei László interdiszciplináris szekcióban előadóként vettek részt november 12-én a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tudományos konferenciáján, melynek fő tematikája "Keresztény dialógus: értékek a mai világban" volt az esemény több szekciójában is.

Dr. Buhály Attila „A király képe. Uralkodói reprezentáció urartui szövegekben” című előadással,  Körei László „Moho sapiens” útkereséseinek társadalometikai kérdései a jelenkorban című előadással adtak elő a tudománykedvelő közösség érdeklődő tagjai számára. Kollégáink munkáiból hamarosan publikációk is készülnek.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésre a Nyíregyházi Egyetemen 2024. október 22-én került sor a B épület Nagyelőadójában. Az ünnepi beszédet Tóth Miklós V. évfolyamos történelemtanár és állampolgári ismeretek tanára szakos hallgató tartotta.

„Egy megcsonkított, a történelem viharaiban megedzett aprócska nemzet nagyszerű nagyjai előtt rovom le tiszteletemet azok előtt, akik 68 évvel ezelőtt részesei voltak forradalmunknak és elszenvedői az azt követő megtorlásoknak. A jelenlévők többsége épp oly fiatal, mint az 56-os hősök.

Azt a tüzet is fiatalok gyújtották, akik szabadságra, független országra boldog életre éheztek. Ők emelték fel elsőként a fejüket és kiáltottak nemet az egész nemzetet megnyomorító szavakra, az elnyomó diktatúrára. Ők vitték utcára szüleiket, majd a fellobbanó hazaszeretet és remény ezreket buzdított csatlakozásra, hogy együtt új rendet építsenek szabadságban.” – mondta Tóth Miklós, majd idézett a Magyar apologetika című versből:

„Hogy mi a föld, mi a haza, mindig újra le kell írni, csak így lehet tán kibírni, ha jön „új nép, másfajta raj”. Mert a föld soha nem felejt. Tudja, érte könnyet ki ejt, kik azok, kik vérrel vették, felszántották, bevetették, learatták – és szerették.

Ha Himnuszt nem zenghetsz róla kietlen hely, üres róna, s ha nincsen ősöd alatta, kit kiforgat szorgos eke, e tájra nem repít soha az emlékezés végzete. Hogy mi a föld, mi a haza, most miattad kell leírni. Mindenkit ki fogunk bírni!”

Beszédét a következő mondatokkal zárta:

„Tisztelet az előttünk járóknak, főhajtás a hősi halottaknak, köszönet azoknak, akik megőrizték az emlékük. Nekünk pedig munka, jövőbenézés, remény és bizalom nemzetünk iránt. Éljen Magyarország!”

Ezt követően „1956, te csillag” címmel a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 11. A osztályos diákjai korhű ruhában, díszletek között elevenítették fel az 1956-os eseményeket.